Gondolatébresztő beszélgetések, cikkek divatról, fenntarthatóságról, környezettudatosságról

Divat, fenntarthatóság, környezettudatosság

Divat, fenntarthatóság, környezettudatosság

Fenntartható-e a ruhaipari dolgozók helyzete?

„Good Clothes, Fair Pay” kampány

2023. január 09. - Gabi Walek

Fél éve indult el a European Citizens’ Initiative (ECI) „Good Clothes, Fair Pay” kezdeményezés az Európai Bizottság felé, melynek keretében 1 millió aláírást kell gyűjteni az uniós polgároktól, hogy segítsék olyan jogszabály kidolgozását, amely kötelezi a divatcégeket az élőmunkáért járó bérek átvilágítására és a ruháinkat készítő munkások tisztességes megélhetéshez szükséges béreinek a biztosítására.

kampany4.jpgkampany3_2.jpg

#GoodClothesFairPay #WhoMadeMyClothes   Ez lenne az első uniós szintű jogszabály a megélhetést biztosító bérekről a ruhaipari dolgozók számára világszerte.

Amikor a fenntarthatóságról beszélünk, amely a divatban is egyre fontosabbá válik, érdemes arról is beszélni, hogy az érintett ruhaiparban dolgozókat mennyire vonják be a fenntarthatósággal kapcsolatos beszélgetésekbe.

Ezekben a diskurzusokban a hangsúlyt gyakran kizárólag a környezetre helyezik. Az egyik fontos szempont, amely gyakran kimarad a beszélgetésből, a megélhetés fenntartásának fontossága, különösen, ha az ellátási láncban dolgozókról van szó.

sweatshop.jpg

Jelenleg egyértelmű a választóvonal a márkák között, amelyek a fenntarthatóbb anyagok használata mellett döntenek, de még mindig nem biztosítják, hogy a dolgozóik tisztességes bért kapjanak. "A ruhák addig nem lesznek fenntarthatóak, amíg a ruhák készítőinek nem lesz méltó munkájuk, és nem kapnak megélhetést biztosító fizetést" - mondta a Vogue-nak Kalpona Akter, egy korábbi gyermekmunkás, aki jelenleg a Bangladesi Munkavállalói Szolidaritási Központ (BCWS) ügyvezető igazgatója. "A munkások semmit sem kapnak ezekből a fenntarthatósági] kampányokból" - teszi hozzá Khalid Mahmood, a pakisztáni Labour Education Foundation igazgatója. "Ezeket a kampányokat csak maguknak a márkáknak a promóciójára használják".

A ruhaipari munkások iránti tisztelet hiánya a világjárvány kezdete felé mutatkozott meg, amikor világszerte több mint egymillióan (főként nők) vesztették el állásukat a nagy márkák 16,2 milliárd dollár értékű lemondott megrendelései miatt. Sokan már így is egyik fizetéstől a másik fizetésig éltek, így ez kétségbeejtő időszak volt a ruhaipari dolgozók számára olyan országokban, mint Banglades, Pakisztán, India és Kambodzsa. "A munkások két-három napot sem tudtak túlélni fizetés nélkül, ha nem voltak megtakarításaik" - folytatja Mahmood. "Háztartási tárgyakat kellett eladniuk, vagy hitelt kellett felvenniük." 

Az a helyzet, amelyben a ruhaipari dolgozók a világjárvány idején voltak, előrevetíti, hogy mi várhat rájuk, ha az iparág végre elkezdi kezelni a túltermelés problémáját. "Kevesebb fogyasztás kevesebb gyártást jelent - mi történik akkor ezzel az embertömeggel?" mondja Akter, rámutatva a ruhaipari dolgozók szociális biztonságának hiányára. "Az embereknek nem szabad elfelejteniük, hogy ezeknek a munkásoknak munkára van szükségük."

kampany2_1.jpg

Tekintettel a jelenleg előállított hatalmas mennyiségű ruházatra, a ruhaipari munkásoknak megélhetést biztosító bért fizetni azért, hogy kevesebbet gyártsanak, fenntarthatóbb - és etikusabb - modell lenne a jövőben. "Jelenleg a ruhaipari munkások 15 órás napokat dolgoznak éhbérért" - jegyzi meg Akter. "Ha mindannyian össze tudunk fogni, és el tudjuk érni, hogy a fenntartható ruházati termékekből származó pénz egy jó része a munkásokhoz jusson, akkor jobb életük lehet."

A kampányolók szerint a munkások tisztességes bérezésének biztosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az iparág kezelni tudja környezeti lábnyomát. "A megélhetési bér megfizetése a leggyorsabb módja annak, hogy a divatipar ténylegesen elérje a klímavédelmi vállalásait" - magyarázza Ayesha Barenblat, a Remake nonprofit szervezet alapítója és vezérigazgatója. "Azért lehet túltermelni és ilyen eldobható módon létrehozni ruhadarabokat, mert nem megélhetést biztosító béreket fizetnek, hanem kizsákmányolóbéreket. Ha előírnánk a megélhetést biztosító béreket, akkor a divat fogyasztási problémáját is kezelnénk."

A munkavállalók más iparágakba való átmenetének segítése is szükséges lehet a jövőben, valamint annak biztosítása, hogy a társadalombiztosítással, mint védőhálóval rendelkezzenek, amelyre támozkodhatnak. "A márkák és a munkáltatók felelősek a munkavállalók megsegítéséért, mert hatalmas profitot termeltek a munkájukból" - mondja Mahmood. "Ki kell találniuk valamilyen megoldást, amely lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy átmenjenek más iparágakba, és ezt a munkavállalókkal konzultálva kell megtenni."

Ez utóbbit illetően a munkavállalók szakszervezet-alapítási joga kulcsfontosságú az igazságos átmenethez. "A szakszervezetek fontosak, hogy a ruhaipari dolgozóknak legyen hangjuk és helyük az asztalnál, mert nagyon sok termelő országban a szakszervezeteket megtizedelték, így nincs meg az az intézményes erő, amellyel visszavághatnának, és változtatásokat hozhatnának és támogathatnának" - folytatja Barenblat.

A szörnyű Rana Plaza tragédia idén immár tizedik évfordulóján, amikor a bangladesi Dakkában, egy nyolcemeletes ruhagyárkomplexum összeomlásakor 1134 ember vesztette életét, fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a munkavállalók biztonsága továbbra is kiemelt kérdés.

Ez annak ellenére igaz, hogy a bangladesi megállapodásnak (amelyet azóta Nemzetközi Egészségügyi és Biztonsági Megállapodásnak neveztek át) köszönhetően előrelépés történt, amely a márkák és a szakszervezetek között a biztonságos munkakörülmények biztosítása érdekében létrejött, jogilag kötelező erejű szerződés. " Jelenleg kétmillió dolgozó dolgozik olyan gyárakban, amelyeket az Accord keretében ellenőriztek, de Bangladesben összesen négymillió ruhaipari dolgozó van" - magyarázza Akter, hozzátéve, hogy néhány nagy márka még nem csatlakozott az új Accordhoz.

Ha a ruhaipari dolgozók nem kapnak megélhetést biztosító bért és nem teremtenek számukra biztonságos munkakörülményeket, akkor a fenntartható divatipar egyszerűen nem létezhet. Ez azt jelenti, hogy nekünk, fogyasztóknak meg kell kérdeznünk, hogy valójában ki készítette a ruháinkat, és hogyan bánnak velük. ""Ki készítette a ruháimat?" - erre a kérdésre nagyon kevesen tudnak válaszolni" - mondja Orsola de Castro, a Fashion Revolution társalapítója, amely szervezet régóta folytat kampányt és pontosan ezt a kérdést teszi fel.

Tekintettel arra, hogy számos gyártó ország az éghajlati válság fő terhét is viseli, elengedhetetlen, hogy a ruhaipari dolgozókat is bevonják a fenntarthatóságról szóló beszélgetésbe. "Nem beszélhetünk a bolygó védelméről anélkül, hogy ne beszélnénk az emberek védelméről" – foglalja össze Orsola de Castro. "A ruhaipari munkásokat nem hagyhatjuk magukra”.orsola.jpg

 Itt írhatod alá a #GoodClothesFairPay kezdeményezést:

                                         https://www.goodclothesfairpay.eu/

 Cikk forrása: VOGUE: https://www.vogue.co.uk/fashion/article/garment-workers-sustainability

             

 

 

Magyar szemmel külföldön

Gondolatébresztő beszélgetések divatról, fenntarthatóságról, életstílusról

Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesületnek és a Fashion Revolution Hungary csapatának tagjai és önkéntesei közül sokan tanultak vagy dolgoztak külföldön, vagy éppen most is külföldön tartózkodnak, sőt több tervező egy új országban megkezdett karrierje után a letelepedés mellett döntött. Mi motiválta őket erre a lépésre? Milyen tapasztalatokat és információkat tudnak átadni az adott országról azoknak, akiket a fenntarthatóság, kreativitás, divat és művészet érdekel vagy már ezen a területen dolgoznak itthon? Erre keressük a válaszokat a blogban.

Harmadik interjú - Orosz Réka - Egyesült Királyság, London

reka7.jpgFotó: @imiragemagazine @emge.gabor

Orosz Réka divattevező nevét itthon és külföldön is sokan ismerjük. Réka Budapesten született, női szabónak, textilmérnöknek és divattervezőnek tanult.   Kora gyermekkora óta foglalkoztatja a fenntarthatóság és a Föld megmentése. Ma is az általa tervezett összes ruhadarabot maga készíti, szabja, varrja és díszíti. Kollekcióit a természet szépsége, és a magyar népi hagyományok ihletik.  

rekasajat.jpgAz elmúlt 15 évben sikeres bemutatói voltak Budapesten, a London Fashion Week-en, Dubaiban, Leicesterben, Birminghamben, és Islamabadban is. Hosszú ideig élt és alkotott az Egyesült Királyságban, de a Budapest Fashion Week bemutatóit akkor sem hagyta ki. A mi ismeretségünk innen datálódik, hiszen évről évre én is figyelemmel kísérhettem a Budapest Fashion Week-en a bemutatóit, mindig új és különleges kollekciókkal kápráztatta el a közönséget. Több alkalommal a divatbemutatójára kinti népszerű modelleket is meghívott, ezzel is izgalmasabbá téve a találkozást az új, fantáziadús ruháival. 

London igen népszerű a magyar tervezők körében, a  Nemzeti Divat Liga Magyaroszág Egyesület két volt team vezetője jelenleg is ebben a divatvilágot erősen meghatározó városban él. 

Mesélnél nekünk arról, hogy Te hogy kerültél Angliába, volt-e valamilyen különleges motivációd, hogy pont ezt az országot válasszad?

Először turistaként jártam Londonban és elvarázsolt, imádtam a baloldali közlekedést, az emberek nem álltak le megszólni a másikat, hogy az ő elvárásaik szerint hogyan kéne öltözködni, mert mindenki szabadon vehet fel bármit, ami neki tetszik. A város tele volt élettel, rengeteg program lehetőség adódott. Egy barátom kint lakott és ő segített a hivatalos ügyekben az elején.

Hogyan látod a divat helyét Angliában a  művészetekben és a társadalomban? Mennyire becsülik meg a művészeket, tervezőket esetleg összhasonlítva a hazai tapasztalatokkal? 

Az angolok szeretik a művészetet, rengeteg kicsi galéria van, és a legtöbb múzeum állandó kiállításai is ingyenesek. A gyerekek ott tanulnak a British Múzeumban történelmet és művészetet, meg a Természettudományi Múzeumban biológiát, földrajzot. Ez nagy lehetőség az érzékenyítésre. A másik része az, hogy míg Magyarországon mindenki kézimunkázik, fest, rajzol, ír, vannak akik több mindenben tehetségesek, addig Angliában a népesség csekély hányada rendelkezik ilyen képességekkel. Ennek okán csodálják a művészeket, a divattervezőket is beleértve.  

Milyen lehetőségeid voltak kint a fejlődésre, a kollekcióid fejlesztésére és az bemutatkozásokra?  Hogy jellemeznéd, számodra egy hosszabb folyamat volt-e, illetve a "tudatossági szinted" fejlődése is hozzájárult-e ahhoz, hogy  kollekcióid tervezése és elkészítése egyre jobban illeszkedik a fenntarthatósági elvekhez (környezettudatosság, zero waste, népi hagyományok, értékőrzés)?

Kint is az ismeretségen múlnak a lehetőségek, akárcsak itthon vagy bárhol a világban, viszont minél többet dolgozol, vagy jelen a divateseményeken, annál több embert ismerhetsz meg, akik tudnak segíteni. Mindig mondtam is, hogy ez egy drága szakma, mert rengeteg befektetett pénz és energia kell hozzá.  

Ez is egy tanulási folyamat, folyamatos képzést igényel, hogy a legújabb technológiákról tudomást szerezzen az ember. Nyilván van sok olyan része, amely állandó, nekem a zero waste, környezettudatosság és hogy minden részletét én készítem a ruháimnak ilyen, de a textilhasználat, szabásminta készlet változik az évtizedek során. Rám jellemző, hogy bár a legtöbb kollekciómat a természet sugallta, mégis mindegyik más, állandó változásban vagyok. A férfi ruházatban kint teljesedtem ki, van egy speciális márkám testépítőknek, amelyre volt igény, ez szabástechnikai kihívást jelentett amikor elkezdtem, mert teljesen más arányokkal rendelkeznek mint általában a férfiak. 

darius2_1.jpg

Mennyire látod Angliában az elmozdulást a divatban a fenntartható, etikus és körforgásos divat felé? Van-e az ilyen divat cikkek iránt komoly vásárlói igény, mennyire megfizethetők az eco tervezők ruhái például a fiatalok részére, akik a fast fashion alacsony áraihoz szoktak?  Vivienne Westwood által hangoztatott buy less, choose well, make it last koncepció mennyire jellemző az angol vásárlókra? Mennyire változtatta meg a vásárlási szokásokat a kovid? 

Az angol vásárlók igencsak árérzékenyek, nem hordják sokáig a ruháikat, így nekik a fastfashion pont megfelel, a közízlés ott sem más mint itthon. A jelentős különbséget abban látom, hogy amikor tehetik sokat járnak el otthonról és egy vacsorához, csajos estéhez is kiöltöznek, egy 65 milliós országban ez jelentős mennyiségű potenciális vásárlót jelent.  Valamint az elmúlt 20 évben jól éltek, kerestek annyit, hogy megengedhessék maguknak, hogy felöltözzenek. Viszont az ilyen darabokat egyszer-kétszer veszik csak fel, aztán megy a charity shopba. 

Nem gondolom, hogy súlyosan befolyásolná az átlagember vásárlási szokásait az eco-termékek elérhetősége, ha tetszik megveszik, ha nem, otthagyják. 

Azt gondolom, ebben a tervezőknek kell elöl járniuk, és kialakítani rá az igényt. 

Én még a covid elött haza költöztem, de az ősszel hívtam néhány angliai tervezőt a Budapest Fashion Week-re, többen azt válaszolták, hogy nem készítettek új kollekciót, mert lecsökkent az igény, mivel nem lehet eljárni sehova a vírushelyzet miatt. 

Persze olyan is akad, aki ezt az időszakot arra használja, hogy új fenntartható alapanyagokat kutasson fel, és kapcsolódjon a természethez. 

Ha Angliával kapcsolatban a környezettudatosság, klímaváltozás és fenntarthatóság kérdéseit feszegetjük, Réka szerint abban az időben még 

nem követelte a nép. Az, hogy én fenntartható ruhákat terveztem és készítettem, az én "játékom" volt, igazából elenyésző százalékban érdekelte a környezetemben lévő embereket...

A nagy cégek továbbra is a profitra koncentrálnak, és a nem képzett vásárlóknak jó reklámkampányokkal bármit eladnak. 

Vannak aktív fiatalok, mindig is voltak, a legnagyobb áttörést a szőrmeiparban látom. Nem hordanak állatszőrt a magukra adó fiatalok. E mellett a műszőrme ipar felfejlődött, és az eredetivel szinte azonos kinézetű termékeket állítanak elő. Persze ez mind "műanyag", de az még mindig sokkal jobb mint erre tenyészteni és leölni állatokat. Ezen a téren megoszlanak a vélemények, mi a fenntarthatóbb, mi az etikusabb, hol húzódnak a határok. 

Az elmúlt években viszont sok változást tapasztalhatunk az Egyesült Királyságban is és talán az emberek hozzállása is pozitívabbá vált a fenti kérdésekben. Ahogy a klíma kérdéshez is, hiszen  tudósok szerint az Egyesült Királyságban már most is pusztító klímaváltozás zajlik, megnövekedett csapadékkal, napsütéssel és hőmérséklettel és ezt az átlagember  már tapasztalja. A szakértők szerint 30 év leforgása alatt az Egyesült Királyságban 0,9 Celsius-fokkal lett melegebb és 6%-kal nedvesebb lett.
Ahogy Réka is említette a túlzott ruha vásárlás kérdését, az Egyesült Királyságban több ruhát vásárolnak, mint bármely európai országban, és évente több milló ruhadarab végzi a szeméttelepen.  Az Oxfam kutatása kimutatta, hogy az Egyesült Királyságban vásárolt új ruhák percenként több szén-dioxid kibocsátást okznak, mint hatszor autóval körbeutazni a világot! A divat környezeti lábnyomának csökkentésének egyik leghatékonyabb módja a ruhadarabok élettartamának növelése. A Nottingham Trent Egyetem Ruházati Fenntarthatósági Kutatócsoportja azt állítja, hogy a ruhadarabokat hosszú élettartamra kell tervezni, és a divatipanak változtatni kell tervezési gyakorlatán, hogy pozitív hatást gyakoroljon arra, mennyi ideig maradnak viselhetők. Ha több divatmárka és tervező ez irányba mozdul, akkor 20-30 %-kal is csökkenthetik a szén-, víz és hulladéklábnyomot. 
Ma már sok jó példát is láthatunk ebben az országban is, amelyek a fenntartható öltözködést motiválják. Jó gyakorlatként említhető néhány jótékonysági szervezet, mint a White Rose, amely gondosan válogatott, újrahasznosított ruhákat kínál.  A fenntartható és környezettudatos márkákat képviselik az angol  Thoreau Boden a Thought Clothing vagy a A Komodo kollekiói. Ezen a vonalon úttörőnek számít Stella McCartney, aki egyre több újrahasznosított és innovatív fenntartható anyagot használ és több olyan kampány élére is áll,  amely az állatvédelemmel, biodiverzitással vagy a klíma változással van kapcsolatban.  Például a 2021-es Föld napja alkalmából   kis kapszula kollekciót indított, támogatva a Greenpeace kampányát az Amazonas erdőirtásával kapcsolatosan, de emlékezetes a legutóbbi COP26-os kirohanása a bőripar ellen az állatvédelem nevében.  

bav_tailor.jpg

                   
mia_sylvia.jpg

 

 
A Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület által szervezett Global Sustainable Fashion Week-en több angol öko tervező is bemutatkozott (a két fotón két angol résztvevő BAV TAILOR és Mia Sylvia ruhái, utóbbi az anyagokat is maga festi növényekkel), valamint a nemzetközi előadók között volt a British Council képviselője, aki a fenntartható divattal kapcsolatos projektekkel foglalkozik. A British Council több más szervezettel együtt,  például a  Fashion Revolutionnal is együttműködik  a fenntartható divatban tevékenykedő tervezők és művészek támogatását célozva.
frbritishounil.jpg
A FR és a British Council u.n.Open Studió program egyik tervezőjének munkája a COP26-hoz csatlakozva

kate.jpg

A 2020-as BAFTA (a British Acedemy Film Award) ceremónia arra ösztönözte a vendégeit, hogy viseljék újra a régi ruhájukat és mutassák be a zöld dizájnukat a vörös szőnyegen. Kate Middleton  pldául egy 2012-ben viselt Alexander  McQueen ruháját vette fel újra.

Milyen tapasztalataid vannak az országban a divat, design oktatásról?

Az oktatás drága. Csak kivételes tehetségeket vesznek fel ösztöndíjjal. Leginkább az önbizalom növelést oktatják. Hatalmas önimádattal, kevés tudással, és még kevesebb alázattal jön ki az új generáció az iskolákból. Divattörténetet sokat tanulnak általában, de a technikai részek, a ruha gyártás folyamata teljesen kimarad. Nem tanulnak szabásmintát készíteni, keveset varrnak kézzel, és nem tanulnak meg alkalmazkodni a feladatokhoz. Sok gyakornokot oktattam és talán 4 fiatal volt, akit tényleg érdemes volt. A számítógépes tervezés még jobban eltávolította a hallgatókat a valós termékektől.Az oktatás a legjobb üzlet manapság, úgy is kezelik. 

Egy ismerősöm szegénynegyedben foglalkozott fiatalokkal, nekik tartottunk néhány foglalkozást az újrahasznosítás jegyében. Hogyan vigyázzanak ruháikra, javítsák meg, vagy alakítsák át azokat. Azt szerettem, sokukat érdekelt. 

Anglia sokszínű ország az ott élő lakosságot tekintve,  te milyennek láttad a „Sokszínűség, egyenlőség és befogadás” (Diversity, Equality & Inclusion) elvek elfogadását és alkalmazását Angliában? Tapasztaltál-e bármilyen megkülönböztetést veled kapcsolatosan?

Nekem szerencsém volt mint szabásminta készítő és ruhatechnológus. Számolatlanul küldözgettem a CV-m több száz helyre, a válasz általában az volt, " ez kiemelt munkakör, minimum öt éve kell az Egyesült Királyságban tartózkodni hogy behívjanak beszélgetésre". Aztán egyszer csak jött egy lehetőség, ahol nem érdekelte őket hogy mióta lakom ott, csak az, hogy meg tudjam csinálni a feladatot. Ott sokféle nemzetiség dolgozott, és nagyon izgalmas tapasztalás volt. Rengeteget kellett utaznom a világban, ami szintén jó volt, bár nagyon fárasztó.

Aztán jött a Brexit szavazás, és senki nem mert felvenni egy kelet európai szabásmintakészítőt.  

Ezután résztvettem egy átképzési programban amit az állam finanszírozott. Szerettem nagyon azt is.

reka5.jpg

 kisfelbontasu.jpg                                                                    Fotó: MOEVIR magazine, fotós: @gabor248

Kaptál-e olyan életre szóló inspiráiót Angliában, amelyet az olvasók számára is érdekes lehet üzenetként átadni?

Az angol mesevilág, mitikus lények, tündérek, koboldok elbűvölőek. Ott teljesen normális ha a lakásodban szellemek randalíroznak éjszaka. A városokat úgy építik, hogy a sok park miatt elviselhető a tömeg és házrengeteg. Ebben is szerencsém volt, mindig kertesházban laktam kint.

Véleményem szerint az inspiráció belülről fakad, a természet szeretetet és életigenlést hozza-viszi magával az ember. 

reka3.jpg

 

Milyen eseményeken mutattad be a legújabb kollekcióidat a közelmúltban?

2021 nekem nagyon jó évem volt, meghívást kaptam a Global Sustainable Fashion Weekre, amelynek az öko divatbemutatóját Balatonbogláron rendezték tavaly nyáron, majd az ASEAN Digital Fashion Week következett, ez egy jelentős szingapúri nemzetközi divatesemény és ezt követően a Digital Czechia Fashion Week-en a folk art vonalat képviseltem, valamint a  Budapest Fashion Week-en is bemutattam a Népi Modern kollekcióm.

Ezenkívül több nemzetközi eseményre kaptam meghívást (Madeira Fashion Weekend, vagy az Italian Sky-High Ocean Catwalk) . Évelején egy nagysikerű könyvben, a Model Diaries UK-ben fotózták be több ruhámat, majd rengeteg magazin publikációnk is volt, csodás magyar fotográfusokkal való együttműködés során. 

oroszrekakijovos.jpg

 

oroszrekaaseandigitalcimlap_2.jpg

 Köszönjük az interjút és további sikeres munkát és bemutatókat kívánunk!

 Orosz Réka kollékciójának fotózásaiban közreműködtek:

Fotósok : Déva Zoltán, és Mészáros Gábor

Modellek Népi Modern: Domonkos Ági, Szentesi Molly, Varga Boglárka, Molnár Andrea

Smink: Hercsik Eszter, Haj: Deres Nóra

Modellek Évszak tündérek: Csipai Klaudia, Sajgál Sára, Mary John,  Koncz René 

Smink: Veres Barbara, Anamarija Repar, Budapesti Sminkiskola

Modellek Sellők: Marosi Zita, Tallián Szilvia, DUdás Hanga Júlia, Jády Klarissza, Arsenic Adorján

Smink: Bálint Szabina, Szlazsánszky Virág, Budapesti Sminkiskola

 

 

 

 

 

Magyar szemmel külföldön

Gondolatébresztő beszélgetések divatról, fenntarthatóságról, életstílusról

Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesületnek és a Fashion Revolution Hungary csapatának tagjai és önkéntesei közül sokan tanultak vagy dolgoztak külföldön, vagy éppen most is külföldön tartózkodnak, sőt több tervező egy új országban megkezdett karrierje után a letelepedés mellett döntött. Mi motiválta őket erre a lépésre? Milyen tapasztalatokat és információkat tudnak átadni az adott országról azoknak, akiket a fenntarthatóság, kreativitás, divat és művészet érdekel vagy már ezen a területen dolgoznak itthon? Erre keressük a válaszokat a blogban.

MÁSODIK INTERJÚ - Udvar Henriette Tímea, az UHT divatmárka megálmodója  -  Svédország  

heni2.jpg

Kérlek mesélj magadról, hogy kerültél ki Svédországba? Előtte mit tanultál, mivel foglalkoztál Magyarországon és most mit csinálsz Svédországban? Hogyan kapcsolódtál a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület és az Fashion Revolution Hungary  csapatához?

Budapesten a Budapesti Divatiskolában végeztem stylist és divattervezőként, majd Szombathelyen tanultam tovább kézműves szakon szövött-nyomott textiltervezőként, akkor még a Nyugat Magyarországi Egyetemen, mely később beolvadt az ELTE-be, így a diplomám már ELTE-s lett.

A diplomamunkám elkészítésével egyidejűleg indítottam az UHT márkát 2014-ben, amikor még szalon vezetőként dolgoztam egy jól menő budapesti esküvői szalonban. Imádtam ott dolgozni, imádtam a ruhákat, a kollégákat, a vendégeket és rengeteget tanultam. Szerencsés lehettem, mert elkísérhettem a főnökeimet a Milanói esküvői divathetekre és közösen választhattuk ki az aktuális kollekciót. Így jobban beleláthattam a nagy divatházakba és ezen a vonalon dolgozó tervezők munkájába is. Később a szerelem hozott Svédországba először, de hamar bebizonyosodott, hogy nem működőképes a kapcsolat, így ismét Budapesten kötöttem ki egy másik esküvői szalonban, egy kisebb cégnél, de mivel ott nem adtak előrejutási lehetőséget számomra, így ismét más irányt vett az életem és visszatértem -  immár egyedül - Svédországba. Az addigi elkészült kollekcióimat magammal hoztam, hiszen ezekkel még teveim voltak.

A tiszta környezet, a szeretetteljes emberek és az elfogadás volt eslősorban, ami visszahúzott. Beleszerettem a környezetbe, a csendbe és a kreativitásomnak semmi sem állt útjába, hiszen itt szárnyalhatott, pedig akkor még csak épp, hogy elkezdtem beszélni a nyelvet. Angollal Svédországban nem érvényesül az ember sokáig, ha itt tervezi a jövőjét. Munkát kellett találnom a megélhetésem miatt, így végül egy megtisztelő tanári állást fogadhattam el, amit a munkáltatói központ ajánlott. (Gondolom, már elegük lett belőlem, mert minden héten zaklattam őket, hogy üzletet akarok nyitni, mert meg kell élnem és segítsenek).

2017-ben a szülinapom Máltán töltöttem, ahol egy régi jó ismerősömmel, Szépligeti Ágnessel (szintén tervező) találkoztam, aki benne volt akkor a Divat Ligában és tőle érdeklődtem, hogy hogyan lehetne nekem is bekerülni. Ő ajánlott téged, mint a Divat Liga elnökét. Azonnal írtam is neked, de akkor valamiért a sors úgy akarta, hogy még ne kapcsolódjak a munkátokba. Ezután még sok mindent tanultam és 2021-ben ismét írtam neked, felhívtál és megerősítetted, hogy van helyem köztetek és csatlakozzak hozzátok. Elkezdtem önkéntesként dolgozni a Fashion Revolution csapatában és azóta az UHT márkám már bemutatkozott a Divat Liga színeiben tavaly a Global Sustainable Fashion Week eco divatbemutatóján és most januárban, immár másodszor az szingapúri ASEAN International Digital Fashion Weeken is.

Még többet és még többet akartam tudni és tenni a világunkért, a divatért, a fenntarthatóságért, ezért elkezdtem divat és textilipari fenntarthatósági fejlesztőnek tanulni itt Svédországban, Borås-ban a Nordiska Textilakademi-n, amit márciusban fejezek be és már gondolkodom azon, hogy hogyan tudom majd kamatoztatni ezt a tudásom, de ami még fontosabb, hogy mit tegyek a fenntarthatóságért. Egy zöld élet, visszatérés a természet adta csodáihoz és a tisztelethez, ez minden, ami a vágyam. 

A skandináv államokban, így Svédországban, ahogy már te is tapasztalod, a  környezettudatosság, a természet szeretete és fenntarthatóság kiemelt szerepet játszik. Te hogy látod ezt és milyen pozitív példákat tudsz említeni, amelyek a saját mindennapi életedhez kapcsolódnak?

Első benyomásom, amikor Malmö-ben kezdtem dolgozni egy esküvői ruhaszalonban az volt,  hogy rengetegen járnak biciklivel a munkahelyre dolgozni és olyan óriási bicikli parkolók vannak, hogy az hihetetlen volt számomra. Sokan használják a tömegközlekedést, ami biogázzal vagy elektromosan működik, így sokkal tisztább a város levegője. A másik, ami szintén elsőre szemet szúrt, hogy a szemetet elégetik és ebből az energiaforrásból kapják a települések a fűtést. Külön szortírozzák a szemetet már a lakásokban és a házakban. Kommunális szemét, műanyag, üveg, papír, komposzt, porcelán és még sorolhatnám. Az emberek nem lusták elvinni a kijelölt helyekre, mert otthon csak 2 max 3 különböző szemetet tudnak szortírozni, amit a városvezetés elszállít, a többit pedig lerakó helyekre kell vinni, mindenki magának oldja ezt meg. 

Sok „second hand” van, ahol nem csak ruhákat hanem bútortól elkezdve lámpák, bakelit lemezek és egyéb apróságokig lehet megtalálni. Nagyon tetszett ez! Így én ilyen helyekről is rendeztem be a lakásom és egyáltalán nem mondaná meg senki, hogy nem az IKEA-ból vásároltam. Sok svéd szeret hétvégén ilyen „loppis”-okra (bolhapiacokra), akár több 10 km-t is utazni, hogy találjon valami kiválóságot vagy berendezze a nyaralóját vagy a hajóját.

Rengeteg egyéb is van, amit meg lehetne említeni, de azt hiszem már így is elég hosszúra nyúlik a beszámolóm.

Mennyire jellemző a svéd vásárlókra az öko szemlélet? Mit tapasztalsz, milyen vásárlói szokások vannak, mennyire jellemző az öko/fenntartható divat? A kovid hogyan változtatta meg az emberek érdeklődését a divat iránt, változtak-e pld. a vásárlási szokásaik (esetleg kevesebbet, inkább fenntarthatóbb terméket vesznek stb.)?

Már az általános iskolákban tanítják a diákokat a környezettudatosságra, követik a híreket heti szinten, figyelve ebben is a gazdaság fejlődését. Kielemzik a fenntarthatóság kérdését különböző területeken, így azt gondolom, hogy már időben el lett/lesz ültetve valamennyire az emberekben, hogy mennyire fontos ez. A felnőttek számára fontos a jó minőség, szívesen vásárolnak inkább kevesebbet, de jót, mint sokat és szívesen vásárolnak saját, hazai termékeket, hogy a saját gazdaságukat támogassák. Igaz megtehetik, hogy több jó minőséget vegyenek, de mindenképp fontos a kevésbé halmozás és a hagyományos is.

Sok mindent online vásárolnak, de gyakorta odafigyelnek, hogy svéd forgalmazótól vagy gyártótól származzon a termék. A Covid még jobban megnövelte az online vásárlást, mert így elkerülhették a személyes találkozásokat és kényelmesebb az otthon melegéből egy-két koppintással haza hozatni a dolgokat, sőt még a hétvégi nagybevásárlást is. Bár az utóbbi inkább az idősebbekre vonatkozik, tapasztalataim alapján, de a fiatalabb korosztály is szívesen él a lehetőséggel. Az üzletekben a kulturáltság volt/van a jellemző a járványhelyzet alatt is. Szépen betartva a távolságot.

A szociális háló nagyon fejlett és nagyon pozitív dolgokat tudok mondani róla, mert a covid alatt, akinek volt munkája, azt inkább biztosították affelől, hogy ha beteg akkor maradjon nyugodtan otthon, pihenje ki, ne stresszeljen, a munka megvárja. Erre nagyon jól képzett cégek vannak, ha betegség van, akkor küldenek helyettesítő személyzetet. Nem kellett aggódnia az illetőnek, hogy hogyan lesz pénze vagy Isten ments elveszítheti a munkáját. Akadt persze utóbbira példa is, de a környezetemben szerencsére nagyon kevés és az sem igazából e miatt.

Hol vásárolnak legszívesebben a fiatalok, vannak-e használtruha boltok, ezek mennyire népszerűek? Biztos hallottál róla, hogy egyre többen szeretik itthon a Swappis ruhaboltot, amelynek a tulajdonosa Svédországban élt és ott már nagy sikerrel valósította meg a "ruhaforgó" koncepcióját. 

Sajnos, az efféle kereskedelemről nincs sok pontos információm, de tudom, hogy itt is létezik és szoktam hallani főleg a már középiskolás vagy egyetemista diákoktól, hogy vannak online használt ruha butikok is és ilyen ruha csere lehetőségek. Ami nagyon menő és személyesen is van tapasztalatom, az a Facebookon különböző kereskedő csoportok, ahol potom árakért adnak és vesznek dolgokat, vagy akár cserélnek ruhákat. Vannak olyanok is, hogy egy egész szatyor ruhát ad néhány 100 kr-ért, amiben igazán komoly márkák is vannak, Odd Mollie, Gina Tricot, Gap stb.

Mi a helyzet a fast fashion-nel Svédországban? Esetleg hallottal a legismertebb svéd fast fashion cégnek, a H&M-nek a problémáiról? Én egy érdekes korábbi cikket olvastam, amely már a pandémia hatását tükrözi az ismert svéd áruházlánc pénzügyeivel kapcsolatosan, ami azért elgondolkoztató: https://novekedes.hu/elemzesek/regota-ota-nem-latott-melyponton-a-hm-vege-lehet-fast-fashion-koranak

A H&M-ről a fenntarthatósági tanulmányaim során nagyon sokszor találkozom, sőt írtam tanulmányt is róla, de még nem találkoztam ezekkel a jelentésekkel, így elképedve állok  a cikk előtt, ami nem jelenti persze azt, hogy nem lennének gondjaik a bevételekkel kapcsolatosan, de véleményem szerint az átálláshoz ezt le kell nyelniük. Sok mindent kell megújítaniuk és átértékelniük. Ezen már dolgoznak is, de az AGENDA 2030, FN:s hållbarhetsmål vagyis az ENSZ fenntarthatósági célja 17 különböző feltételből áll és ezeken belül 169 rész célból, amit teljesíteni kell a már működő cégeknek is. A legegyszerűbb a H&M-nek is, ha a legfontosabb dolgokat emelik ki először és azzal foglalkoznak, és fokozatosan utána az összes többivel. Így elképzelhetőnek tartom az állításukat, hogy meg tudják lépni a 2040-es tervüket, de tény, hogy rengeteg tennivaló van és nagyon sok új szabályozás csak most jön be. Inkább azt olvastam róluk és volt H&M-es előadónk is, hogy nagyon szuperül haladnak a fenntarthatóság fejlesztésével, javításával, az emberi jogokkal, a munkakörnyezettel, valamint több minősített, fenntartható pamutból is dolgoznak. Az állatjólétet, az állatvédelmet is igyekeznek egyre jobban az ellenőrzésük alatt tartani. Ezekről mind, mind jelentéseket kell készíteniük, amit a GRI határoz meg, hogy hogyan. A GRI (Global Reporting Initiative) egy szervezet, ami a legismertebb és legelterjedtebb keretrendszer a fenntarthatósági információk jelentésére és fejlődésének bemutatására. Ez egy iránymutatás a cégek felé, hogy mit kell tartalmaznia a fenntarthatósági jelentéseknek. Röviden, amelyik cég ténylegesen dolgozik a fenntarthatósági célokkal, azoknak van általában GRI-s raportjuk, amibe privát emberek is bele olvashatnak, hogy hol tart éppen a cég.

A pénzügyi részéről én sajnos nem tudok információt adni. Biztos visszafogta a járvány a bevételeiket, de az is biztos, hogy sok kiadasuk is van a fejlesztések és átállások miatt. Képzéseket tartanak azokban az országokban, ahol termesztik a gyapotot, a munkavállalóknak, a készítőknek és a divattervezőknek is a megvalósítható emberi jólét és a fenntarthatósági értékek/mértékek érdekében. Sokat lehetne erről még regélni, de akit jobban érdekel kicsit ássa bele magát, mert rengeteg információt lehet találni a cégről és szemelyesen döntheti el, hogy mennyire fenntartható. Én egyáltalán nem állok sem mellette, sem ellene, csak az általam olvasottakat szedtem össze dióhéjban.

Én is azt gondolom Heni, hogy érdemes utánaolvasni és követni a H&M-mel kapcsolatos információkat a fenntarthatóság irányába való elmozdulásukról. Talán még érdemes itt  megemlíteni az u.n. Innovation Circular Design Story új kollekciójukat, amely  két témát ünnepel: a fenntarthatóságot és az örömöt. 

handm.jpeg

Az élvonalbeli újrahasznosított és újrahasznosítható anyagok sokaságának felhasználásával készült kollekció kiemeli a H&M elkötelezettségét a körforgásos termelési forma és divat iránt. Az új kollekció megünneplésére a H&M összeállt Normani Kordeival, Gigi Hadiddal és Kaia Gerberrel, hogy felölelje a buli-előkészítés és az öltözködés izgalmát és várakozását.

Te mikor kezdtél a fenntartható divattal foglalkozni és mi motivált abban, hogy a saját márkádat is ezen a vonalon belül fejleszd? Miután részt vettél a GSFW-en és az ázsiai digitális divatheteken is, ezek milyen svéd visszhangja találtak?

uht.jpg

Ez a szó, hogy fenntarthatóság sokáig nem is volt a szótáramban, nem igazán tudtam, hogy mit jelent konkrétan, de mindig is fontos volt számomra, hogy jó minőséget, hosszú távú designt készítsek, kézműves dolgokat és a hagyományt belecsempészve. Az egyetemen is mindig ezt hallottam és mindig is igyekeztem ezeknek megfelelni  a termékeimmel. 

Első hallásra felmerül, hogy az esküvői ruhák miért is lennének fenntarthatóak, de konkrétan én ezzel kezdtem foglalkozni tudatosan 2016-ban. Ekkor felvásároltam egy régi esküvői üzlet ruháit, amelyek a 80-as és 90-es évek divatját képviselték. Az ruhák anyagai jó minőségűek, csipkéik és gyöngyeik teljesen jó állapotban maradtak meg. Ezeket a kreációkat teljes mértékben átszabtam és új formát adtam nekik, így nem a szeméttelepre kerültek, hanem új életre keltek.

Ezen kívül sok mindent tervezek és igyekszem kiszolgálni a megrendelőim kéréseit, javítok, átalakítok és lakástextiliákat, kiegészítőket is készítek. Volt egy szalonom itt Ljungby-ban 2 éven keresztül, de a főállásom mellett sajnos kevés időm maradt a ruhákra. Esténként és hétvégenként készítettem a ruhákat és az üzletben szabadidőmben voltam. Tervemben áll mielőbb új szalont nyitni, és van is valami kialakulóban, de erről még nem szeretnék most beszélni. Addig is az otthonomból látom el a kedves megrendelőimet, akik szívesen jönnek hozzám, mert akkor mindig trécselünk is egy kicsit és én is szárnyalhatok a szenvedélyem útján. A legnagyobb kiteljesülésem azonban, amikor divatbemutatóra készülhetek, mert akkor igazán megmutathatom magam és a kifinomult kreativitásom.

Az UHT-t mint márkát, mint a ruhákat és szolgáltatásaimat fejlesztem a még nagyobb fenntarthatóság érdekében és átalakíttattam a weboldalam, ez a www.udvarheni.com már három nyelven is elérhető és további fejlesztései is tervben vannak. 

heni3.jpg

heni4.jpgFotó: UHT kollekió

A megjelenésem először, mint fenntartható tervező a Global Sustainable Fashion Week-en volt tavaly nyáron, majd a már említett ASEAN International Digital Fashion Week-en, amely elég nagy port kavart itt Svédországban is ebben a pici városban, ahol élek. A helyi régiós lap, a „Småläningen” hívott fel, hogy interjút szeretnének csinálni velem, mert hogy ekkora kis városból egészen Szingapúrig jutottam el a ruháimmal és a koncepciómmal. Rengeteg támogatást kaptam és kapok azóta is, hogy jó az, amit csinálok és felkértek azóta egy zártkörű női közösségbe is, hogy mutassam be az öltözékeim egy kedves kis reggelizős show keretében, amire elvileg valamikor februárban kerül sor, ha a pandémia is engedi.

Sokat köszönhetek a Divat Ligának, mert az együttműködés által még több inspirációt kaptam és megjelenési lehetőségeket, na és egy szuper csapattal dolgozhatok egy szebb és jobb jövőért, ahol a kreativitás virágozhat normális keretek között.

Milyen svéd művészt, tervezőt, márkát, szakembert stb. tudnál kiemelni, akik meghatározó szerepet játszanak a fenntartható divatban?

Elég sok márka, szervezet van, amiket mostanában ismertem én is meg. Ilyen pl. a Filippa K, Odd Molly. Illetve a Tretorn, ami a világ egyik legrégebbi sneakers készítője egészen 1900-ig visszamenően Helsingborgból. A Tretorn nem csak a sneakerseiről, hanem az esőkabátjairól is ismert. A világ óceánjaiból gyűjtik ki a műanyagot és azt hasznosítják újra a termékekben. Évente 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba és ezzel próbálnak segíteni a környezetünkön.

Ezen felül számomra az egyik legpéldamutatóbb talán a Nudie Jeans, ami farmerokat készít és talán ők az egyik legjobban haladtak előre   a fenntarthatóságban. Csak minősített pamutból dolgoznak, élethosszig tartó javítási garanciát vállalnak a farmerjaikra, útmutatást adnak, hogyan viseld, hogy tovább tartson. Tisztítási tanácsokat adnak, amivel vizet spórolunk meg és energiát. A szállítási feltételeik is eléggé megfelelőek és ha mégis akad kivetnivaló mert, hogy mindig akad... azokon is a legnagyobb odafigyeléssel dolgoznak és javítják azokat. A munkakörnyezet nagyon fontos számukra, a munkavállalók jólléte és a bérezések is.

repair-shops-collage.jpg

Fotó: Javítási lehetőségeket is kínál a cég

small-crew.jpg

Fotó: Nudie Jeans fenntarthatóság részlege: Kevin Gelsi, fenntarthatósági koordinátor, Eliina Brinkberg,környezetvédelmi menedzser, Sandya Lang, fenntarthatósági menedzser

Hogyan látod Svédországban a fiatalok aktivitását a környezetvédelemben? Gondolok itt a Greenpeace mozgalomra vagy  Greta Thunberg által indított és világméretűvé növekedett klíma sztrájkra és a mögé csoportosult aktivizmusra.

A Greenapeace-t követem én is és szerintem nagyon sok jó kezdeményezések vannak, óriási visszhangja van itt is a megmozdulásaiknak. Nemcsak a fiatalok követik, hanem mind a szakmabeliek,  mind privát személyek egyaránt. Iskolákban a nagyobb diákok elemzik ezeket a szervezeteket, a munkásságukat és rövid tanulmányokat is írnak róluk.

Greta Thunberg mindenki számára ismerős Svédországban és nagy példakép. Amikor elkezdett Greta sztrájkolni rengeteg diák más városokban is hasonlóan cselekedett. Greta neve a fenntarthatósághoz és a bármilyen klima is fűződik itt Svédországban. Legalább is mindenkinek ez az első dolog, ami az eszébe jut róla. Svédország szerintem vezető helyen van a fenntarthatóság kérdéseiben és sokat tesz a klíma helyre állításáért vagy legalább is a romlás visszaszorításáért. Példaértékű lehet sok országnak! 

Nemcsak a klíma, fenntarthatóság, környezettudatosság, de a szociális jólét kérdése is fontos az országban és a gyerekek korai edukációjában. Az iskolai felkészítő osztályban már téma a szemét szortírozása, a szemetelés hátrányos kövekeztményei, de a gyerekek már mesélnek arról is, hogy modern rabszolgaság folyik rengeteg országban, míg „mi jól élünk és élvezzük a finom meleg otthont és a kellemes ruhákat, ételeket. ”

Évente, november 20-án, megemlékeznek az iskolákban és műsorral készülnek a gyerekek az FN (Förenta Nationerna - svédül), vagyis ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete -magyarul) gyermekek jogaiért (Gyermekjogi Egyezmény) való létrejöttéért. Ez is azt mutatja számomra, hogy mindent megtesznek azért, hogy egy tudatosabb nemzedéket neveljenek minden szempontból.

Szoktál-e divattal kapcsolatos eseményekre, workshopokra stb. járni? Milyen kiemelt divathetek, (nemzetközi) csúcstalálkozók vannak ilyen témában az országban? Ezek mennyire nyitottak a tömegek számára és ez a vírus helyzet miatt hogy változott?

Korábban voltam a Stockholsmässa-n, ami Skandinávia legnagyobb találkozóhelye. Sok kiállító jön mindenféle különböző termékekkel, így sok ötletet lehet meríteni különböző témákban és kapcsolatokat építeni. 

A kovid időszakban elsősorban skandináv tervezők vagy textilművészek online előadásain veszek főleg részt, többek között   Marimekko, Marjatta Metsovaara, Annika Rimala, Göta Trägårdh, Ritva Wahlström, Viola Gråsten által fémjelzett eseményeken. Fontosnak tartom, hogy megismerjem a skandináv kultúrát és tervezőket.

Idő hiányában, sajnos kevésbé tudok részt venni workshopokon, de nagyon sok jó lehetőségem lenne. Még régebben többet jártam offline workshopokra, de manapság ezeket inkább online szervezik, mert így az ország különböző részeiről is becsatlakozhat bárki. Ezeknek van egy bizonyos díja, de nem vészes. Általában fontos, hogy valamilyen módon a részvevők kapcsolatban legyenek a divattal. Az állam is támogatja ezeket az eseményeket, megmozdulásokat  például iskolákon, múzeumokon keresztül és az oktatásban. Hírleveleket kapok a Textile and Fashion 2030-tól, melyből naprakész lehetek. Ez egy nemzetközi platform a fenntartható divattal és textilekkel kapcsolatosan. Ezek az információk a fenntartható, intelligens (smart) textiliákra vagy a körforgásos divatra, dizájnra vonatkoznak elsősorban. 2021-ben rendezték a Big DO Design Hackathon-t, amely egy óriási meeting volt. Itt cégek gyűltek össze és közösen dolgoztak azon, hogyan érhetünk el globális célt. Általában jelentkezni kell ezekre a találkozókra is értesüléseim szerint és a virus helyzet miatt, hybrid módban került majd megrendezésre.Továbbá érdemes a TEKO-t érdemes követni, amely Svédország Textil és Divat Cégeinek Szervezete.

Milyennek látod a „Sokszínűség, egyenlőség és befogadás” elvek elfogadását Svédországban? Jól tudtál-e beilleszkedni az ottani közösségbe, mennyire voltak befogadóak veled kapcsolatban?

Abszolút jónak látom ezt a hozzáállást! Minden lehetőséget megadnak, hogy jól érezd magad az országukban és mielőbb be tudj illeszkedni, el tudj kezdeni dolgozni, hiszen ez nekik is érdekük. Egyáltalán nem éreztem magam kirekesztettnek, vagy elnyomott bevándorlónak, mint pl. anno Angliában, mert ott éreztették ezt velem folyamatosan. Svédországban élni kell a lehetőségekkel! Az emberek hozzáállása nagyon hasonlít számomra a kanadaiakéhoz és szerintem ezért is szeretek itt élni, mert imádtam Kanadát is és az ott élő embereket is.  

Nekem szerencsére elég jól ment a beilleszkedés, de azt hiszem én tényleg sokat is tettem érte. Na és elég szociális vagyok, így ha tudtam, ha nem, a nyelvet eleinte magyaráztam mindenhogyan. Az angollal sokat tudtam érvényesülni, de amint már kicsit is tudtam svédül, azonnal elhagytam, mert büszkék az emberre, amikor hallják, hogy akarsz az anyanyelvükön beszélni és ezt ki is nyilvánítják, így pozitív töltést adott, hogy ne hagyjam abba. Persze, ha valami nem jutott eszembe, akkor az angol mindig kéznél volt, de minél kevesebbet akartam használni.

Ki tudsz-e emelni olyan inspirációt, amelyet véleményed szerint elsősorban ebben az országban kaptál meg és ez esetleg az olvasók számára is motiváló lehet?

Mindenképpen a figyelem, az elfogadás és a befogadás. Értékelik a tudást, amit magaddal hozol és engednek érvényesülni, segítenek mielőbb beilleszkedni kávézós/teázós délutánokkal, céges nyílt napokkal, ahol üzletvezetőkkel, igazgatókkal, sikeres emberekkel találkozhatsz és kapcsolatokat építhetsz a gyorsabb integrálódás érdekében. Persze tenni is kell érte és bizonyítani, de ha egyszer befogadnak, akkor mindenki elfogad és ajánlanak.

Nagyon köszönöm az őszinte válaszaid, bár egy kicsit hosszabbra sikerült az interjúnk, de azt hiszem akiket a divat, fenntarthatóság és az ezzel kapcsolatos svédországi tapasztalataid érdekelnek, hasznos információkra és motivációra lelnek benne.

Linkek az említett márkákról:
UHT: https://www.udvarheni.com/

Tretorn: https://se.tretorn.com/?utm_source=bing&utm_medium=cpc&utm_campaign=p-se-tretorn-brand-text&utm_term=tretorn&utm_content=tretorn%20brand%20EXA

Nudie Jeans: https://www.nudiejeans.com/?msclkid=b20035c22c641205180e541d2f71d423&utm_source=bing&utm_medium=cpc&utm_campaign=P%20-%20Search%20-%20SWE%20-%20Brand%20-%20Exact&utm_term=nudie%20jeans&utm_content=%2F

GRI: https://www.globalreporting.org/

Greta Thunberg: https://en.wikipedia.org/wiki/Greta_Thunberg

Marimekko: https://www.marimekko.com/se_en/

Marjatta Metsovaara: https://www.metsovaara.shop/history/marjatta-metsovaara-and-the-world-of-interior-textiles/

Annika Rimala: https://www.scandinavia-design.fr/MARIMEKKO-FASHION-PRE-FALL-2020/keidas-collection.html

Göta Trägårdh: https://borascotton.se/designers/gota-tragardh/

Ritva Wahlström textilek: https://www.bing.com/images/search?q=ritva+wahlstr%c3%b6m+textilier&qpvt=Ritva+Wahlstr%c3%b6m+textiler&tsc=ImageHoverTitle&form=IGRE&first=1

Viola Gråsten: http://www.grasten.se/om-viola-grasten/

 

 

Magyar szemmel külföldön

Gondolatébresztő beszélgetések divatról, fenntarthatóságról, életstílusról

A Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesületnek és a Fashion Revolution Hungary csapatának tagjai és önkéntesei közül sokan tanultak vagy dolgoztak külföldön, vagy éppen most is külföldön tartózkodnak, sőt több tervező egy új országban megkezdett karrierje után a letelepedés mellett döntött. Mi motiválta őket erre a lépésre? Milyen tapasztalatokat és információkat tudnak átadni az adott országról azoknak, akiket a fenntarthatóság, kreativitás, divat és művészet érdekel vagy már ezen a területen dolgoznak itthon.

ELSŐ INTERJÚ – Poszlóczki Flóra – Olaszország

 flora.jpg

Az első interjút Poszlóczki Flórával készítettük, aki Olaszország szerelmese

Tudjuk, hogy jól beszélsz az angolon kívül olaszul is, és az önkéntes csoportunkban sokat segítesz fordításokban és tolmácsolásban is. 2017-ben például a Global Sustainable Fashion Week kiemelt olasz tervezőjének, Samanta Russonak kérése volt, hogy külön olasz tolmácsot biztosítsunk számára a divatbemutatójának minél sikeresebb lebonyolítása érdekében és ezt a feladatot te kitűnőn elláttad. Azért azt is említsük meg, hogy több GSFW-en voltál az öko divatbemutatók kétnyelvű, angol-magyar konferanciéja, háziasszonya is és kedves, közvetlen stílusodat megszerette a közönség.

Érdekelne minket, hogy miként kerültél Olaszországba és honnan ered az Olaszország iránti vonzalmad?

Annyit magamról, hogy 24 éves vagyok, a budapesti Global Sustainable Fashion Week és a Fashion Revolution Hungary önkéntese. A Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán végeztem.

Életemben először 2014-ben egy középiskolai kirándulás során jártam Olaszországban, azóta töretlen az ország iránti rajongásom. Második nyelvként tanultam az olaszt a gimnáziumban, sokkal jobban szerettem, mint az angolt. Érettségi után elhatároztam, hogy két hétre kiutazok Észak-Olaszországba, mint „au pair”, hogy tapasztalatot szerezhessek és gyakorolhassam a nyelvet. A munka mellett eljártam szórakozni is, így számos ismerőst, barátot szereztem, akik által sikerült 2018-ban egy egész nyarat kint töltenem, melyből egy hónapot felszolgáltam egy kisvárosban Genova közelében. Összességében körülbelül fél évet töltöttem Olaszországban, 20 régióból 10-ben volt szerencsém járni ez idő alatt, leginkább Piemonte, Lombardia és Liguria környékén fordultam meg. Sajnos 2019 óta nem jártam a kedvenc országomban a koronavírus miatt, viszont ami késik, nem múlik! Sok felfedeznivaló vár még rám.

Sokat beszélünk mostanában a fenntarthatóságról, környezettudatosságról, újrahasznosításról. Te hogy látod a helyzetet Olaszországban, milyen jó példákat említenél?

Olaszország jóval Magyarország előtt jár a fenntarthatóság, illetve újrahasznosítás területén. Ami például a szemetet illeti, náluk mindenkinek van egy kis komposztos kukája, mely tartalmát egy héten kétszer szállítják el, míg itthon mindez (például kukoricahéj, gyümölcs- vagy zöldséghulladék stb.) a normál szemetesben landol, kivéve, ha valaki a kertjében komposztál. Az olaszoknál a szelektív hulladékgyűjtés már évek óta nagyon jól működik, az emberek többsége régóta külön gyűjti az üveget, papírt, fémet. Észrevettem, hogy ott a legkisebb település is megfelelő mennyiségű és korszerű szemetesekkel rendelkezik. Számomra szintén nagyon meglepő volt, hogy minden nagyobb városban (kb. 15-20.000 fő felett) van egy nagy létesítmény, ahol le lehet adni a hét bármely napján az építés során felhalmozott szemetet (pl. törött tégla) vagy már nem használt, esetleg elromlott elektronikai eszközöket, fémeket, papírt, üveget nagy mennyiségben. Igaz, hogy a területre csak az léphet be, aki rendelkezik kártyával, melynek összegét (egy év kb. 30 euro) megtérítette, viszont az én városomban, mely hasonló lélekszámmal rendelkezik, félévente pár napon keresztül van lehetőség a speciális hulladék leadására, mely lehetőséggel csak kevesen élnek. Kiemelném a szupermarketek és egyéb boltok óriási pozitívumát, hogy kizárólag komposztálható szatrytor, zacskót adnak a vásárláshoz. Alig láttam igazi műanyag szatyrokat, mert minden 100%-ban lebomló anyagból van, melyet a már említett komposztálós kukászsákjaként is szoktak felhasználni.

Olaszország mindig elől jár a divatban, de mennyire fontos az országban a fenntartható, etikus és körforgásos divat?

Az olasz divatról általában Fendi, Prada, Gucci, Dolce & Gabbana, Salvatore Ferragamo, Giorgio Armani és Versace márkák juthatnak az eszünkbe. Fontos megjegyezni, hogy egyre több tervező és márka fordul a fenntartható és etikus divat felé, valamint megjelentek ezt a vonalat képviselő új márkák a piacon:  Skin of Nature - Elena Beraldo (sportruházat, kiegészítő felszerelések), Miomojo - Claudia Pievani (vegán táskák, kiegészítők), STAIY - Alessandro Nora, Ludovico Durante és Chiara Latini (kizárólag fenntartható márkákat forgalmazó weboldal). 2020-ban debütált Valentina Ferragni márkája, a Valentina Ferragni Studio. A közkedvelt divatblogger, Chiara Ferragni húgához szintén közel áll a divat: egyelőre kézzel készült arany és ezüst kiegészítőket tervez, melyeket kizárólag Olaszországban készítenek, ezzel is kerülve a tömeggyártást, kiemelve az egyediséget és értékelve az olasz munkaerőt.

Egy 2021-es felmérés alapján a résztvevő olaszok 92%-a nem vásárolna többé az adott márkától, ha azt tapasztalná, hogy nem felel meg az etikai elvárásoknak, és több mint fele (pontosabban 54%-a) állítja, hogy vásárlási döntéseikben kulcsszerepet játszik a márkák figyelme a munkavállalók munkakörülményeinek és a környezet tiszteletben tartására. Olaszországban nagyon fontos a divat, még a kevésbé módosak is igyekeznek jól öltözni. Persze ehhez a lehetőségek adottak, ugyanis rengeteg, jó minőségű olasz termékeket értékesítő üzlet létezik (ebbe a kategóriába nem sorolom a high fashion márkákat) és mivel nem importról beszélünk, igyekeznek a saját gyártású termékeiket árusítani, így az ár-érték arány is megfelelő. Használtruha üzletek viszont nagyon elenyésző számban vannak jelen az olaszoknál, aligha láttam egyet, kettőt, pedig direkt figyeltem őket. Egyszerűen nincs rá igény, az olaszok túlságosan adnak magukra és szerintem nem értékelik a használt ruhákat eléggé. A hiúság miatt a fenntartható divatnak ez a része jobban háttérbe szorul, mert folyton az új divatnak megfelelően öltöznek a fiatalok.  Az idősebb korosztály viszont előnyben részesíti a jó minőségű, természetes anyagból (toll, gyapjú, angóra, kasmír, len) készült, sok évig hordható darabokat, legalábbis én így vettem észre. Az etikus divatot olasz termékeket áruló olasz kisiparosoktól való vásárlással támogatják.

olaszkultur.jpg

Kép: Plus Que Ma Vie márka bemutatója a #GSFW-en

Ami pedig a fenntartható, etikus olasz divattervezőket illeti, szeretném megemlíteni, hogy a GSFW-re mi is sok tehetséges olasz tervezőt hívtunk meg a már említett Samanta Russon kívül, és nem véletlenül volt több alkalommal az esemény helyszíne Budapesten az Olasz Kulturális Intézet. Az intézet igazgatója is szívügyének tekintette, hogy minél több olasz fenntartható divattal foglalkozó tervezőnek és előadónak adjunk lehetőséget a magyarországi bemutatkozásra és ezt a koncepciót a GSFW fő tanácsadója, Vittorio Giomo is támogatja, aki kiváló ismerője az olasz fenntartható textil- és divatiparnak és szereplőinek. Szívesen vesszük az ő ajánlásait és én is örülök, ha itthon is van alkalmam ezekkel a kreatív olasz tervezőkkel, szakértőkkel találkozni és segíteni nekik az itthoni bemutatkozásukban. Eseményeinken többek között az alábbi olasz fenntartható divattervezők, márkák is bemutatkoztak: Silvia Giovanardi, Rapa Milano, Plus Que Ma Vie – Andrea Lazzari, Fosca MILANO és Venette Waste, alias Rossana Diana, aki szinte már hagyományos vendége az eseményünknek, nemcsak az öko divatbemutatón, hanem előadóként is, hiszen ő mint ismert olasz körforgásos/fenntartható divattervező egy úgynevezett “divat akadémiát”-t hozott létre, amely nemcsak az olasz, hanem a külföldi tervezők részére is oktatási lehetőséget biztosít a fenntartható divatban.

econyl.png

"A célt szem előtt tartó tervezés azt jelenti, hogy másképp kell gondolkodni. A természetben semmi sem vész el, minden a végén tápanyaggá válik az élet következő ciklusához"

Az idei GSFW körforgásos divat kihívásai panelnek pedig egyik kiemelt előadója volt Giulio Bonazzi, az Aquafil Csoport vezérigazgatója. Ez az olasz cég vezető szerepet játszik a körforgásos divatban és a textil gyártásban, mivel az ECONYL® néven gyártott márkájuk a Földet szennyező nejlonhulladékokból készült újrahasznosított, regenerált nejlon, amelynek felhasználása a fürdőruháktól a szőnyegekig igen széles.

 

venettewaste.jpg

Fotó: Rossana Diana

Mi az amit kiemelné a divathoz való hozzáállásukból, mennyire vásárolnak ottani tervezők által készített termékeket? Mi az a példa, amit érdemes lenne követni?

Számomra nagyon tiszteletre méltó, hogy rengetegen szeretik a „Made in Italy” termékeket, kihasználva a helyi dizájnerek tehetségét és nem mellesleg támogatva az ottani divatiparban dolgozókat. Bárcsak itthon is így lenne! Magyarországon véleményem szerint az a fő probléma, hogy a magyar tervezők elsősorban nem magyar vásárlóknak megfelelően árazzák termékeiket, még ha valaki nyitott is lenne nem fast fashion boltból vásárolni, hanem beruházni egy hazai tervező darabjára, egyszerűen nem teheti meg anyagilag. Amit érdemes lenne lemásolni, az a hulladékkezelés, mely véleményem szerint nagyon rendezett és jól működik, ritkán látni az utcán kidobott televíziót vagy hasonlót, mert mindenki tudja, hogy hova kell azt elszállítania.

Milyennek látod a „Sokszínűség, egyenlőség és befogadás” (Diversity, Equality & Inclusion) elvek elfogadását és alkalmazását az országban? Tapasztaltál-e bármilyen megkülönböztetést akár veled kapcsolatban, könnyen tudtál-e a helyiekkel kommunikálni, beilleszkedni a közösségbe? 

Az olaszok alapvetően nyitott természetűek, igyekeztek engem el- és befogadni, amiért kifejezetten hálás vagyok nekik. Ettől függetlenül – mivel őszintén beszélgetünk a témáról és az olaszok sem igen rejtik véka alá a véleményüket - azt is meg kell említenem, hogy   néhányan csak „leoroszoztak” a munkahelyemen, mert szerintük oroszosan néztem ki, így bizony néha másodrendű polgárként éreztem magam. A kommunikáció viszont könnyen ment már az elejétől, persze ez főként az olasz nyelvi tudásomnak köszönhető, aki nem ismeri a nyelvet, angolul nehezen fogja megértetni magát, mert még Észak-Olaszországban is kevesen beszélnek folyékonyan angolul, délen pedig körülbelül senki. Meg kell hagyni, hogy a menekültáradat óta (Szicíliához közel lévő Pantelleria a legközelebbi európai sziget Észak-Afrikától számítva) minden külföldi munkavállalóval óvatosabbak az olaszok, inkább a saját nációjukat részesítik előnyben, ha munkáról van szó. 

Van-e olyan inspiráció, amit úgy gondolsz, hogy különösen ebben az országban kaphatsz meg és ezt a későbbi privát életedben, karrieredben hogyan tudod majd hasznosítani, VAGY AKÁR ITT MOST ÜZENETKÉNT ÁTADNI AZ OLVASÓKNAK

Olaszország csodálatos hely, mindenkinek ajánlom, mint úticél! Természetesen az olaszul beszélőknek érdekes lehet, mint Erasmus helyszín, esetleg munkalehetőség szempontjából is. Lélegzetelállító helyek, fenséges ételekkel, italokkal, mesés és különleges ruhákkal és kedves emberekkel. Ha sok időt töltesz mosolygó emberek között, te is azzá válsz! ☺

 A felmérés részletei megtalálhatóak az alábbi linken: https://www.repubblica.it/economia/rapporti/energitalia/sostenibilita/2021/02/16/news/moda_sostenibile_l_italia_e_il_paese_europeo_piu_attento_alle_scelte_etiche_delle_aziende-287872167/

Az említett olasz tervezőkről, szakemberekről további információ az alábbi linkeken olvasható:

https://skinofnature.co/

https://www.miomojo.com/en/

https://staiy.com/

https://www.valentinaferragnistudio.com/

https://silviagiovanardi.com/

https://www.rapa-store.com/

https://www.notjustalabel.com/plus-que-ma-vie

 https://www.foscamilano.com/

http://www.venettewaste.com/

https://www.linkedin.com/in/giuliobonazzi/

 

süti beállítások módosítása