A Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesületnek és a Fashion Revolution Hungary csapatának tagjai és önkéntesei közül sokan tanultak vagy dolgoztak külföldön, vagy éppen most is külföldön tartózkodnak, sőt több tervező egy új országban megkezdett karrierje után a letelepedés mellett döntött. Mi motiválta őket erre a lépésre? Milyen tapasztalatokat és információkat tudnak átadni az adott országról azoknak, akiket a fenntarthatóság, kreativitás, divat és művészet érdekel vagy már ezen a területen dolgoznak itthon.
ELSŐ INTERJÚ – Poszlóczki Flóra – Olaszország
Az első interjút Poszlóczki Flórával készítettük, aki Olaszország szerelmese
Tudjuk, hogy jól beszélsz az angolon kívül olaszul is, és az önkéntes csoportunkban sokat segítesz fordításokban és tolmácsolásban is. 2017-ben például a Global Sustainable Fashion Week kiemelt olasz tervezőjének, Samanta Russonak kérése volt, hogy külön olasz tolmácsot biztosítsunk számára a divatbemutatójának minél sikeresebb lebonyolítása érdekében és ezt a feladatot te kitűnőn elláttad. Azért azt is említsük meg, hogy több GSFW-en voltál az öko divatbemutatók kétnyelvű, angol-magyar konferanciéja, háziasszonya is és kedves, közvetlen stílusodat megszerette a közönség.
Érdekelne minket, hogy miként kerültél Olaszországba és honnan ered az Olaszország iránti vonzalmad?
Annyit magamról, hogy 24 éves vagyok, a budapesti Global Sustainable Fashion Week és a Fashion Revolution Hungary önkéntese. A Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán végeztem.
Életemben először 2014-ben egy középiskolai kirándulás során jártam Olaszországban, azóta töretlen az ország iránti rajongásom. Második nyelvként tanultam az olaszt a gimnáziumban, sokkal jobban szerettem, mint az angolt. Érettségi után elhatároztam, hogy két hétre kiutazok Észak-Olaszországba, mint „au pair”, hogy tapasztalatot szerezhessek és gyakorolhassam a nyelvet. A munka mellett eljártam szórakozni is, így számos ismerőst, barátot szereztem, akik által sikerült 2018-ban egy egész nyarat kint töltenem, melyből egy hónapot felszolgáltam egy kisvárosban Genova közelében. Összességében körülbelül fél évet töltöttem Olaszországban, 20 régióból 10-ben volt szerencsém járni ez idő alatt, leginkább Piemonte, Lombardia és Liguria környékén fordultam meg. Sajnos 2019 óta nem jártam a kedvenc országomban a koronavírus miatt, viszont ami késik, nem múlik! Sok felfedeznivaló vár még rám.
Sokat beszélünk mostanában a fenntarthatóságról, környezettudatosságról, újrahasznosításról. Te hogy látod a helyzetet Olaszországban, milyen jó példákat említenél?
Olaszország jóval Magyarország előtt jár a fenntarthatóság, illetve újrahasznosítás területén. Ami például a szemetet illeti, náluk mindenkinek van egy kis komposztos kukája, mely tartalmát egy héten kétszer szállítják el, míg itthon mindez (például kukoricahéj, gyümölcs- vagy zöldséghulladék stb.) a normál szemetesben landol, kivéve, ha valaki a kertjében komposztál. Az olaszoknál a szelektív hulladékgyűjtés már évek óta nagyon jól működik, az emberek többsége régóta külön gyűjti az üveget, papírt, fémet. Észrevettem, hogy ott a legkisebb település is megfelelő mennyiségű és korszerű szemetesekkel rendelkezik. Számomra szintén nagyon meglepő volt, hogy minden nagyobb városban (kb. 15-20.000 fő felett) van egy nagy létesítmény, ahol le lehet adni a hét bármely napján az építés során felhalmozott szemetet (pl. törött tégla) vagy már nem használt, esetleg elromlott elektronikai eszközöket, fémeket, papírt, üveget nagy mennyiségben. Igaz, hogy a területre csak az léphet be, aki rendelkezik kártyával, melynek összegét (egy év kb. 30 euro) megtérítette, viszont az én városomban, mely hasonló lélekszámmal rendelkezik, félévente pár napon keresztül van lehetőség a speciális hulladék leadására, mely lehetőséggel csak kevesen élnek. Kiemelném a szupermarketek és egyéb boltok óriási pozitívumát, hogy kizárólag komposztálható szatrytor, zacskót adnak a vásárláshoz. Alig láttam igazi műanyag szatyrokat, mert minden 100%-ban lebomló anyagból van, melyet a már említett komposztálós kukászsákjaként is szoktak felhasználni.
Olaszország mindig elől jár a divatban, de mennyire fontos az országban a fenntartható, etikus és körforgásos divat?
Az olasz divatról általában Fendi, Prada, Gucci, Dolce & Gabbana, Salvatore Ferragamo, Giorgio Armani és Versace márkák juthatnak az eszünkbe. Fontos megjegyezni, hogy egyre több tervező és márka fordul a fenntartható és etikus divat felé, valamint megjelentek ezt a vonalat képviselő új márkák a piacon: Skin of Nature - Elena Beraldo (sportruházat, kiegészítő felszerelések), Miomojo - Claudia Pievani (vegán táskák, kiegészítők), STAIY - Alessandro Nora, Ludovico Durante és Chiara Latini (kizárólag fenntartható márkákat forgalmazó weboldal). 2020-ban debütált Valentina Ferragni márkája, a Valentina Ferragni Studio. A közkedvelt divatblogger, Chiara Ferragni húgához szintén közel áll a divat: egyelőre kézzel készült arany és ezüst kiegészítőket tervez, melyeket kizárólag Olaszországban készítenek, ezzel is kerülve a tömeggyártást, kiemelve az egyediséget és értékelve az olasz munkaerőt.
Egy 2021-es felmérés alapján a résztvevő olaszok 92%-a nem vásárolna többé az adott márkától, ha azt tapasztalná, hogy nem felel meg az etikai elvárásoknak, és több mint fele (pontosabban 54%-a) állítja, hogy vásárlási döntéseikben kulcsszerepet játszik a márkák figyelme a munkavállalók munkakörülményeinek és a környezet tiszteletben tartására. Olaszországban nagyon fontos a divat, még a kevésbé módosak is igyekeznek jól öltözni. Persze ehhez a lehetőségek adottak, ugyanis rengeteg, jó minőségű olasz termékeket értékesítő üzlet létezik (ebbe a kategóriába nem sorolom a high fashion márkákat) és mivel nem importról beszélünk, igyekeznek a saját gyártású termékeiket árusítani, így az ár-érték arány is megfelelő. Használtruha üzletek viszont nagyon elenyésző számban vannak jelen az olaszoknál, aligha láttam egyet, kettőt, pedig direkt figyeltem őket. Egyszerűen nincs rá igény, az olaszok túlságosan adnak magukra és szerintem nem értékelik a használt ruhákat eléggé. A hiúság miatt a fenntartható divatnak ez a része jobban háttérbe szorul, mert folyton az új divatnak megfelelően öltöznek a fiatalok. Az idősebb korosztály viszont előnyben részesíti a jó minőségű, természetes anyagból (toll, gyapjú, angóra, kasmír, len) készült, sok évig hordható darabokat, legalábbis én így vettem észre. Az etikus divatot olasz termékeket áruló olasz kisiparosoktól való vásárlással támogatják.
Kép: Plus Que Ma Vie márka bemutatója a #GSFW-en
Ami pedig a fenntartható, etikus olasz divattervezőket illeti, szeretném megemlíteni, hogy a GSFW-re mi is sok tehetséges olasz tervezőt hívtunk meg a már említett Samanta Russon kívül, és nem véletlenül volt több alkalommal az esemény helyszíne Budapesten az Olasz Kulturális Intézet. Az intézet igazgatója is szívügyének tekintette, hogy minél több olasz fenntartható divattal foglalkozó tervezőnek és előadónak adjunk lehetőséget a magyarországi bemutatkozásra és ezt a koncepciót a GSFW fő tanácsadója, Vittorio Giomo is támogatja, aki kiváló ismerője az olasz fenntartható textil- és divatiparnak és szereplőinek. Szívesen vesszük az ő ajánlásait és én is örülök, ha itthon is van alkalmam ezekkel a kreatív olasz tervezőkkel, szakértőkkel találkozni és segíteni nekik az itthoni bemutatkozásukban. Eseményeinken többek között az alábbi olasz fenntartható divattervezők, márkák is bemutatkoztak: Silvia Giovanardi, Rapa Milano, Plus Que Ma Vie – Andrea Lazzari, Fosca MILANO és Venette Waste, alias Rossana Diana, aki szinte már hagyományos vendége az eseményünknek, nemcsak az öko divatbemutatón, hanem előadóként is, hiszen ő mint ismert olasz körforgásos/fenntartható divattervező egy úgynevezett “divat akadémiát”-t hozott létre, amely nemcsak az olasz, hanem a külföldi tervezők részére is oktatási lehetőséget biztosít a fenntartható divatban.
"A célt szem előtt tartó tervezés azt jelenti, hogy másképp kell gondolkodni. A természetben semmi sem vész el, minden a végén tápanyaggá válik az élet következő ciklusához"
Az idei GSFW körforgásos divat kihívásai panelnek pedig egyik kiemelt előadója volt Giulio Bonazzi, az Aquafil Csoport vezérigazgatója. Ez az olasz cég vezető szerepet játszik a körforgásos divatban és a textil gyártásban, mivel az ECONYL® néven gyártott márkájuk a Földet szennyező nejlonhulladékokból készült újrahasznosított, regenerált nejlon, amelynek felhasználása a fürdőruháktól a szőnyegekig igen széles.
Fotó: Rossana Diana
Mi az amit kiemelné a divathoz való hozzáállásukból, mennyire vásárolnak ottani tervezők által készített termékeket? Mi az a példa, amit érdemes lenne követni?
Számomra nagyon tiszteletre méltó, hogy rengetegen szeretik a „Made in Italy” termékeket, kihasználva a helyi dizájnerek tehetségét és nem mellesleg támogatva az ottani divatiparban dolgozókat. Bárcsak itthon is így lenne! Magyarországon véleményem szerint az a fő probléma, hogy a magyar tervezők elsősorban nem magyar vásárlóknak megfelelően árazzák termékeiket, még ha valaki nyitott is lenne nem fast fashion boltból vásárolni, hanem beruházni egy hazai tervező darabjára, egyszerűen nem teheti meg anyagilag. Amit érdemes lenne lemásolni, az a hulladékkezelés, mely véleményem szerint nagyon rendezett és jól működik, ritkán látni az utcán kidobott televíziót vagy hasonlót, mert mindenki tudja, hogy hova kell azt elszállítania.
Milyennek látod a „Sokszínűség, egyenlőség és befogadás” (Diversity, Equality & Inclusion) elvek elfogadását és alkalmazását az országban? Tapasztaltál-e bármilyen megkülönböztetést akár veled kapcsolatban, könnyen tudtál-e a helyiekkel kommunikálni, beilleszkedni a közösségbe?
Az olaszok alapvetően nyitott természetűek, igyekeztek engem el- és befogadni, amiért kifejezetten hálás vagyok nekik. Ettől függetlenül – mivel őszintén beszélgetünk a témáról és az olaszok sem igen rejtik véka alá a véleményüket - azt is meg kell említenem, hogy néhányan csak „leoroszoztak” a munkahelyemen, mert szerintük oroszosan néztem ki, így bizony néha másodrendű polgárként éreztem magam. A kommunikáció viszont könnyen ment már az elejétől, persze ez főként az olasz nyelvi tudásomnak köszönhető, aki nem ismeri a nyelvet, angolul nehezen fogja megértetni magát, mert még Észak-Olaszországban is kevesen beszélnek folyékonyan angolul, délen pedig körülbelül senki. Meg kell hagyni, hogy a menekültáradat óta (Szicíliához közel lévő Pantelleria a legközelebbi európai sziget Észak-Afrikától számítva) minden külföldi munkavállalóval óvatosabbak az olaszok, inkább a saját nációjukat részesítik előnyben, ha munkáról van szó.
Van-e olyan inspiráció, amit úgy gondolsz, hogy különösen ebben az országban kaphatsz meg és ezt a későbbi privát életedben, karrieredben hogyan tudod majd hasznosítani, VAGY AKÁR ITT MOST ÜZENETKÉNT ÁTADNI AZ OLVASÓKNAK�
Olaszország csodálatos hely, mindenkinek ajánlom, mint úticél! Természetesen az olaszul beszélőknek érdekes lehet, mint Erasmus helyszín, esetleg munkalehetőség szempontjából is. Lélegzetelállító helyek, fenséges ételekkel, italokkal, mesés és különleges ruhákkal és kedves emberekkel. Ha sok időt töltesz mosolygó emberek között, te is azzá válsz! ☺
A felmérés részletei megtalálhatóak az alábbi linken: https://www.repubblica.it/economia/rapporti/energitalia/sostenibilita/2021/02/16/news/moda_sostenibile_l_italia_e_il_paese_europeo_piu_attento_alle_scelte_etiche_delle_aziende-287872167/
Az említett olasz tervezőkről, szakemberekről további információ az alábbi linkeken olvasható:
https://www.valentinaferragnistudio.com/
https://www.notjustalabel.com/plus-que-ma-vie
https://www.linkedin.com/in/giuliobonazzi/
